Collection of random quotations

Jan 14

“

Az italok világa sokkal egyöntetűbb, mint az ételeké. A kulcsszó itt a manis, ami magyarra fordítva édeset jelent. Az indonézek bármilyen ital elkészítését azzal kezdik, hogy az adott poharat, csészét vagy bögrét félig feltöltik folyékony cukorral vagy édes, sűrített tejjel. Ez annyira általános szokás, hogy amikor nem figyelnek oda, szerintem véletlenül még a sörnek is megágyaznak így néha.

A tea és a kávé alapértelmezésben szirupos jellegű. Ezt elkerülni csak úgy lehet, ha a rendelésnél előre szólunk, hogy italunkat cukor nélkül kérjük. A turisták által nem látogatott helyeken ezt az érthetetlen hozzáállást elsőre általában nem is értik meg. Azután meg nem hiszik el. Két-három visszakérdezés után (velem előfordult, hogy a biztonság kedvéért a konyhából is visszajöttek még egyszer) végül rendkívül ünnepélyes arccal szervírozzák a cukor nélküli kávét. Az indonézek azonban nagyon a szívükön viselik a vendég sorsát, és sokan még kérésre sem hajlandók a nevüket adni ilyen kegyetlen bánásmódhoz; ilyenkor csinos kis tartóban, suttyomban mégiscsak elhelyeznek az asztalunkon egy negyed kiló cukrot, hátha jobb belátásra térünk. Ezt követően a hely teljes személyzete megjelenik a háttérben, és lopva figyelik, hogy tényleg megisszuk-e az ihatatlan italt. Volt úgy, hogy az üres teáért fizetnem se kellett: azt mondták, hogy csak a cukor kerül pénzbe.

” Jalan Jalan - Útinapló egy mosolygó világból (Sperla Ervin)

“

A vacsora helyszínéül választott étkezdében a kiszolgálás a személyzet erős kifáradásának jeleit mutatta. Ez Indonéziában nem eget rengető esemény. De ezúttal farkaséhes voltam, és a frusztrált várakozás közben egy filozofikus mélységű kecskerímben fogalmaztam meg az est gasztronómiai gyötrelmeit:

„Előbb ad a vöcsök pacsit,
mint ezek a pöcsök vacsit!”

” Jalan Jalan - Útinapló egy mosolygó világból (Sperla Ervin)

“Az [indonéz] utasok – egyetlen, megjósolható kivétellel – gyakorlottak voltak az őserdei, platós tömegközlekedésben. Ennek fontosságára akkor ébredtem rá, amikor egy gyorsasági szakaszon robogva, varázsütésre minden előttem álló útitársam elhajolt, én pedig a szemben érkező faágtól begyűjtöttem egy akkora tockost, hogy a szemem kiugrott előre, akár a csigáé. Férfias reccsenés hallatszott, szerencsére a faág előadásában, és a hátrafelé tekintő megfigyelő egy Ervin alakú lyukat láthatott mögöttünk az összefüggő lombkoronában.” Jalan Jalan - Útinapló egy mosolygó világból (Sperla Ervin)

Jan 6

“A lakosság nagy része már keresztény, a még megtérítendő pápuák száma a legtöbb helyen elenyésző. Ez viszont azt is jelenti, hogy a leendő új egyháztagok elfogytak, így a keresztény felekezetek néhol egymástól térítgetik a híveket. A helyiek elmondása szerint ilyenkor nem a finom teológiai különbségek döntenek, hanem az áttérésért cserébe kiosztott étel, ital, ruha, gyógyszer. Némelyik misszionárius tehát lényegében megvásárolja a helyieket, hogy utána kedvezőbb statisztikát jelenthessen haza. A pápuák valamelyest nyilván kihasználják a helyzetet, és néhányan „megélhetési hívőként” tengetik napjaikat.” Jalan Jalan - Útinapló egy mosolygó világból (Sperla Ervin)

“Közbeszúrok egy kérdést az állatvilág ismerőihez: vajon miért van az, hogy az ember sosem találkozik bébicsótányokkal? Lehet, hogy megint túlságosan magamból indulok ki – egyedül utazva rászokik az ember; mindenesetre én valahogy mindig kifejlett példányokkal kerültem szembe. Legalábbis eddig. A kabinom fürdőszobájában viszont felfedeztem egy egész csótányóvodát. A picik rendkívül aranyosak. Hangya méretűek, és még teljes mértékben hiányzik belőlük a szüleik visszataszító jellege. Az óvodától két saroknyira rábukkantam egy nyolcosztályos gimnáziumra is – legalábbis a sokféle méretből ítélve. Végezetül az odaadó, gondos nevelés eredményét bent, a szobarészben tekinthettem meg, ahol a felnőttek hancúroztak. Viszonylag gyorsan megbarátkoztam a gondolattal, hogy mégsem egyedül fogok utazni.” Jalan Jalan - Útinapló egy mosolygó világból (Sperla Ervin)

“Láttam delfint! Láttam delfint! Mindjárt megnyugszom. De láttam delfint!” Jalan Jalan - Útinapló egy mosolygó világból (Sperla Ervin)

“A hatást fokozza, hogy a magyar nyelv fonetikája elég közel esik az indonézhez, ezért mostanra eljutottam odáig, hogy bármilyen indonéz szöveget első látásra fel tudok olvasni, bár persze nem értem, hogy mit olvasok. Ez nem mindig baj: a pápuáknál egyszer nagy sikerű felolvasóestet tartottam az indonéz nyelvű Újszövetségből. Rajtam kívül mindenki értett belőle valamit, és nekik az volt a lényeg.” Jalan Jalan - Útinapló egy mosolygó világból (Sperla Ervin)

“Érdekes a lábuk is. Sokan közülük soha nem hordtak lábbelit, ezért a lábuk alakja mesterséges torzításoktól mentesen fejlődött. A csecsemők lába ugyanolyan, mint nálunk. Egy ideig még a gyerekeké is, aztán a nagyujjuk elkezd befelé fordulni, a többi lábujjuk pedig szétnyílik, mint a legyező. Az öreg pápuáknak már hibátlan háromszög alakú talpuk van. Ezzel a számunkra ortopédnek tűnő lábbal úgy járnak, hogy enyhén befelé csámpáznak, és a lábujjaik jól láthatóan, maguk után nyomot hagyva megkapaszkodnak a talajon. Ez ugyan nem emlékeztet a mi iskoláinkban tanított, elegáns tornászjárásra vagy a topmodellek sasszéjára, ugyanakkor nehéz lenne azt állítani, hogy nem ez a természetes emberi járás. Nyugati ortopédusok fel is vetették, hogy a cipőinket át kellene alakítani úgy, hogy ne szorítsák el a szélső lábujjainkat. Állítólag akkor természetesebben járnánk, és kevesebb lenne a hát- és derékfájós ember.” Jalan Jalan - Útinapló egy mosolygó világból (Sperla Ervin)

“Definíciós kísérleteim közben a legnagyobb csodálkozást a depresszió és az öngyilkosság koncepciója váltotta ki. Azoktól a legtöbb pápua teljesen leblokkolt: el nem tudták képzelni, hogy miről beszélek. Kipenus odáig ment, hogy több helyi embert odacipelt hozzám, és újra meg újra megkért, hogy meséljem el, hogy nálunk az emberek megölik saját magukat, ő pedig mindig lefordította a szövegemet, pedig a végén már fejből tudta. Azután a túra legvégén még egyszer visszakérdezett: ugye ezzel az öngyilkosság dologgal csak vicceltem?” Jalan Jalan - Útinapló egy mosolygó világból (Sperla Ervin)

“Bár a japánok hihetetlen szorgalma, fegyelme és formalitása önmagában is ijesztő tud lenni néha, én mégis azt mondom: nincs félelmetesebb az ellazuló japánnál. Ha egy japán lazaságra vágyik, akkor lazulni fog, még akkor is, ha kő kövön nem marad. Félelmet és önszánalmat nem ismerve, ha kell, vért izzadva és fogcsikorgatva, tűzön-vízen át küzd a spontán lezserség eléréséért.” Jalan Jalan - Útinapló egy mosolygó világból (Sperla Ervin)

“Igaz, nem mindenben bénáztak ekkorát a helyiek. Az például kifejezetten szellemes ötlet, hogy az USA nagykövetségének otthont adó utcát Harringtonról Ho-Chi-Minh-re nevezték át: azóta a jenkik kénytelenek valamennyi hivatalos iratukon és levelezésükön föltüntetni az őket leverő vietnámiak vezérének nevét.” Jalan Jalan - Útinapló egy mosolygó világból (Sperla Ervin)

“[Indiában] Ilyen körülmények között lettem szemtanúja az alábbi jelenetnek. Amikor a keskeny úton nem fértünk el egy megelőzni kívánt téglaszállító teherautó mellett, akkor a sofőr először lassított, majd félgázzal nekirontott és két centivel a teherautó mellett húzott el (az utasok kezei itt is időben bekapva az ablakból). A busz teherautó felőli oldalán lógó kisgyerekek a megfelelő pillanatban leugrottak, futva megkerülték a járművet a busszal átellenes oldalon, majd visszaugrottak a buszra és kapaszkodtak tovább. Ilyen körülmények között a falusi iskolák tantervébe valószínűleg nem kell tornaórát iktatni. Ha mégis, akkor biztosan nincs felmentett gyerek: mert aki alkalmatlan, az itt el sem jut élve az iskoláig.” Jalan Jalan - Útinapló egy mosolygó világból (Sperla Ervin)

“By the final day of discovery, after the last little hand had gone up in the back of the room, a projected deficit of [Greece’s] roughly 7 billion euros was actually more than 30 billion. The natural question—How is this possible?—is easily answered: until that moment, no one had bothered to count it all up. “We had no Congressional Budget Office,” explains the finance minister. “There was no independent statistical service.” The party in power simply gins up whatever numbers it likes, for its own purposes.” Boomerang: Travels in the New Third World (Michael Lewis)

“Back in April 2006, however, an emeritus professor of economics at the University of Chicago named Bob Aliber took an interest in Iceland. Aliber found himself at the London Business School, listening to a talk on Iceland, about which he knew nothing. He recognized the signs instantly. Digging into the data, he found in Iceland the outlines of what was so clearly a historic act of financial madness that it belonged in a textbook. “The Perfect Bubble,” Aliber calls Iceland’s financial rise, and he has the textbook in the works: an updated version of Charles Kindleberger’s 1978 classic, Manias, Panics, and Crashes. Aliber is editing the new edition. In it, Iceland, he decided back in 2006, would now have its own little box, along with the South Sea Bubble and tulip mania—even though Iceland had yet to crash. For him the actual crash was a mere formality.” Boomerang: Travels in the New Third World (Michael Lewis)

Sep 23

“the fact remains that between about 300 BC and AD 400, Alexandria was by far the world capital of high-quality information. It must have had much in common with the MIT campus or Stanford in Palo Alto of more recent times: lots of hairy smart guys converging from all over the world to tinker with the lighthouse or to engage in pursuits that must have been totally incomprehensible to the locals, such as staring down wells at high noon and raving about the diameter of the earth.” Neal Stephenson: Mother Earth Mother Board (http://www.wired.com/wired/archive/4.12/ffglass_pr.html)